Hola!♥
Hát itt van valami új rész féleség...remélem tetszik. :))
Az utóbbi napokban felszabadultnak éreztem magamat.
Talán túlságosan is. Úgy érzem hallgattam Mike-ra, és most az egyszer az eszemmel gondolkoztam a szívem helyett. Ha a szívemmel gondolkoztam volna, akkor még mindig a szobában gubbasztanék, és azt várnám, mikor jön vissza. De most ki kell kapcsolódnom. Úgy érzem, ő is szabadságra vágyott, akkor én nem akadályozhatom meg. És magamat sem…
Nem tudom mi üthetett belém, egyszerűen úgy érzem itt az ideje másképp felfognom a dolgokat. Nem várhatok rá örökké, egyszer biztosan visszajön. Bár lassan kezdtem beletörődni abba, hogy elvesztettem őt. Hogy többé nem láthatom…
A múltkori eset után, Mike magyarázott nekem még egy sort, arról, hogy mennyire elvesztettem önmagamat, én pedig úgy éreztem, ezt nem engedhetem meg.
Mivel az eszem azt súgta, hogy próbáljak felejteni, élvezzem az életet, ezért most az egyszer hallgatok rá. Mi van akkor, ha Ő jól érzi magát? Ha már van egy pasija, akit szeret, és aki szereti őt? Én nekem pedig nem szabad szomorkodnom, depisnek lennem, egyetlen nő miatt sem. Még ha az a nő, az tényleg az a NŐ…akire már lassan hónapok óta várok.
Szívem legmélyén persze még mindig szeretem, sőt mindig is szeretni fogom, de nem élhetem így az életemet.
Ma is elmegyek, jól érzem magamat, arra az egy-két órára, kikapcsolom minden szerelmi szálat az agyamban, és végre jól érzem magam.
Mert nem megy itthon ülnöm, bár még magyarázom magamnak, hogy nem lesz ez a legjobb, de tudom.
Minden megváltozott, és ő érte változok meg. Gondolom, Ő is ezt akarná…És Ő érte bármit megtennék. Enyhe rosszkedvemet felváltotta a féktelen hajnalig tartó bulizás, amit legalább nem egyedül kell átvészelnem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése