Vannak olyan pillanatok, mikor egy embernek többet jelent egy másik személy, saját magánál. Ez a személy számomra Elena volt, akiért bármit megadtam volna. Barna szeme, selymes haja, mosolya, elvarázsolt teljesen. Őrültnek éreztem magam tőle, talán jobban is mint kellett volna. Később kiderült, hogy ez a lány, aki engem ennyire elvarázsol, nem érzi ugyanezt. És hát ez kissé rosszul érintett. Bár, én sosem voltam az a bőgjünk 3 napon keresztül, egy nő miatt, most mégis az kerülgetett. Mert ő nem egy lány volt, hanem A LÁNY. Az, akiért bármit feladtam volna, akivel csak boldog lehettem volna…
De hát úgy érzem, ez van. Nem lehet, minden tökéletes, de ez sem vette el a kedvemet attól az érzéstől, hogy megszerezzem őt. Talán még jobban is szerettem, hiszen olyan elérhetetlen volt számomra, olyan távoli.
Emlékszem mindenre vele kapcsolatban. Már az első találkozásnál is elbővült. Beszélgettünk, jól éreztük magunkat, de míg bennem egyre nagyobb volt az érzés iránta, ő egyre jobban nem érzett semmit.
Erre csak akkor jöttem rá, mikor Ő saját maga mondta el. Bár lehet, hogy jobb lett volna mástól megtudni ezt a kegyetlen igazságot. És fogalmam sem volt, hogy miért kell nekem pont, Ő, mikor drága testvérem szerint, én bárkit megkaphatnék, csak kívánnom kellene.
De nekem nem kell bárki, nekem csak Ő kell…
Van az a dolog, nem tudom, hogy mennyire hallottatok róla, hogy az a baj az emberekben, hogy mindig az kell nekik, amit nem kaphatnak meg. Hát, aki ezt mondta, teljesen igaza volt, hiszen én hülye, arra vágytam, és vágyok most is, akit nem kaphatok meg.
Sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy, hogyan hódíthatnám meg, ezt a bájos teremtést. Sok elképzelésem volt, amik talán be is váltak volna, de ezek egy perc alatt eltűntek, mikor elmondta, hogy nem érzi ezt az egészet, amit én.
Gondoltam virágokra, esetleg csak egy úgynevezett baráti vacsorára - persze nekem cseppet sem lett volna baráti – de tegyük fel a rend kedvéért, hogy mindez csak baráti vacsorázás.
Na, de a vacsora be is vált, hiszen holnap, 7-kor találkozunk, egy közeli étterembe.
Hm, hát eléggé érdekes lesz, és felettébb különös is. És most, hogy tudom, nulla esélyem a szeretett hölgyikémnél, menjek el.
De ott leszek, nem hátrálhatok meg. Megszerzem őt, mert szeretem.
De nehogy azt higgyétek, hogy én mindig ilyen, egy nőt szeretek típus voltam. Dehogy is…csak aztán találkoztam vele, és szépen az eddigi életmódom, az eddigi terveim szépen-sorban eltűnni kezdtek.
És lettem én, az érzelmes fickó, aki most itt ül, és totál be van pörögve a holnap esti vacsora miatt.
Mindegy, tényleg érdekes lesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése