Hola! ♥
Hát, itt egy újabb rész féleség....remélem, tetszik. :)
Sokat gondolkoztam…
Az utóbbi időben teljesen nem ismertem magamra, egyfolytában egy embertől függött az egész kedvem. Ez pedig nem más volt mint Damon. Nem értettem, miért érint meg ő engem ennyire, de nem vagyok önmagam. Teljesen nem, és ez megrémiszt.
Sokszor a bulizásba fojtottam a bánatomat, vagy esetleg valamilyen italba, de az sem segített. Nem értettem,hogy a sokszor átgondolt, helyesnek vélt döntést, most úgy érzem, hogy életem legrosszabb döntése volt.
De nem mehetek vissza, mert már eltelt pár hét, és szeretnék abba az illúzióba élni, abba a reménybe, amit elképzeltem magamnak. Vagyis, hogy boldog valamilyen nővel..
Bár így belegondolva, én ezt nem is szeretném. Nem akarom, látni, hogy más nő öleli, meg ilyesmik…
Egyszerűen megőrültem, kész…én nem szerethetem őt, vagyis szerethetem, de annak meg mi értelme? Én akartam eljönni, hogy távol legyek tőle, hogy ne szeressem meg, és, hogy ne okozzak neki csalódást, erre még jobban megszeretem. Hihetetlen egy érzéseim vannak nekem.
Csak üldögéltem a szobámba, miközben a hajamat fésültem ki. A gondolat, hogy visszamegyek, egyszerű meteorként érinti az egész testemet, valamilyen teljes átalakulásként. Nem értettem miért akarok ennyire visszamenni, ennyire a közelébe lenni. A legutóbbi találkozásunkkor is, lehet, hogy megbántottam. És most már tuti, hogy túllépett rajtam.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve, felálltam az ágyamról, majd a bőröndömhöz siettem. Igen, hazamegyek. Hozzá. Ez lesz a legjobb döntés. Még ha megkell látnom azt a fájdalmas tényt, hogy egy nővel van. Összepakoltam a cuccaimat, és lassan mikor mindennel kész voltam, úgy éreztem, holnap elindulok.
Megkeresem őt, és elmondok neki mindent. A zavaros érzéseimet, a baljós képzelgéseimet, egy nyitott könyv leszek előtte.
Ez a legnagyobb vágyam, és semmi más ebben a pillanatban. Kissé türelmetlenül nézegettem az órámat, azt akartam, hogy az idő repüljön, minél gyorsabban, én pedig vele lehessek. Ez a pár hét sok mindenre ráébresztett, de valakivel meg kell beszélnem, és ez a valaki Ő lesz. Egyfajta vallomás, ami a zavaros érzéseimet tárja elé. Érdekes lesz, az biztos. Lefeküdtem az ágyra, majd a bőröndöket nézve, az óra másodpercenkénti kattogását hallgattam. Azt akartam, hogy holnap legyen, és indulhassak a legközelebbi géphez, ami visszarepít oda, ahonnan jöttem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése