Hola!♥
Hát, megérkeztem. :) Úgy látszik mostanában ilyen egy nap kihagyással vagyok, persze nem mindig lesz így, remélem...na mindegy, remélem tetszetősre sikeredett. Igazából sok lényeget nem árul el :)
A telefonomra ébredtem, ami egy kicsit meglepett. Gyorsan előkutattam, majd még álmosan felvettem.
- Hallgatlak. – szóltam bele kissé kómásan, mikor valaki belesikított a telefonba, amitől hirtelen felugrottam.
- Damoon. – kiabált bele a kissé ismerős női hang, amitől először érthetetlenül néztem magam elé, majd mikor felismertem, elmosolyodtam.
- Igen, én vagyok az Iz. – mondtam kicsit nevetve, még mindig totál kómásan.
- Jajj, de jó… annyira hiányzol máár. – mondta még mindig – ahogy a hangján hallottam – teljesen túlpörögve, amitől mosolyogva meredtem magam elé.
- Nekem is. – mondtam, - És mikor látogatsz már meg? – érdeklődtem tőle, majd egy picit nyújtózkodtam, és eldőltem az ágyamon.
- Ma. – mondta még mindig túlpörögve, amitől totál meglepődtem. Nem számítottam rá, persze örültem, tényleg, de ez most meglepett.
- Hogy mi? És mikor? – tettem fel kérdéseimet, amitől egy kicsit elnevette magát. Iz mindig is jó hatással volt rám, sokszor segített ki a bulis éjszakáimból származó katasztrófákból, én pedig mindig is hálás voltam neki érte.
- Hamarosan indul a gépem. – mondta kissé lelkesebben, majd elmosolyodtam.
- Óh, ez szuper. – mondtam kissé boldogabban. – Akkor úgy látszik ma a reptérre is ki kell mennem. Igaz? – tettem fel feltételezésemből származó kérdésemet, még mindig mosolyogva meredve magam elé.
- Igen, ki is kell jönnöd érted. És ez nem kérés, ez parancs. – mondta nevetgélve, amitől én is egy picit nevettem, bár a kómás hangulatomtól önfeledten nem tudtam nevetni, de azért próbáltam valami olyasmit.
Teljesen feldobott az, hogy Iz hívott, hogy itt lesz. Legalább elfelejthetem… - gondolkoztam el, majd megráztam a fejemet. Nem akartam rá gondolni, nem akartam azt, hogy újra rosszkedvű legyek, nem akarok a szerencsétlen sorsom rabja lenni.
- Igen is. Kimegyek eléd. – mondtam nevetve.
- Akkor majd hívlak. Ott találkozunk. – mondta még lelkesen. – Ja, és öltözz ki .- nevetett mégegyszer, majd elköszönve egymástól letettem a telefont.
Még mindig feküdtem, és csak a falat bámultam, közben elgondolkoztam. Az utóbbi időben mintha jobban éreztem volna magamat, mintha minden gondolatomat a bulizás foglalta volna le, és nem Ő. Persze, ez totál helyes, hiszen erősnek kell lennem. Mégiscsak nem puhulhatok el a képzeleteimtől. Még pár percig gondolkozva kerestem magamnak valami ruhát, majd végül egy fekete farmernél és hozzá tartozó fekete ingnél döntöttem. A fürdőbe mentem, lezuhanyoztam, majd felöltöztem, és még pár dolgomat elvégezve, vártam Iz hívását. Alig vártam, hogy megölelgessem a kis törpillámat, már nagyon hiányzott…
