Lonely...♥[3.rész...Elena szemszöge]

Hola! ♥
Na, most jövök másodszor...Ez a rész kicsit más, hiszen az egész Elena szemszögéből történik. :)

Miután már nem találkoztam Damonnel, kezdett kicsit aggasztani a helyzet.

Végül is nem tudtam miért utazok el, egyszerűen fogalmam sincsen miért is menekülök ettől az egésztől. Van, hogy rossz döntéseket hozok, de ez jónak tűnt…idáig.

A gépen ülve néztem ki az ablakon, miközben Damon arca járt a fejemben, mint akit teljesen megbabonázott. Kicsit megrémített, hogy Ő róla gondolkozom, hiszen sohasem tettem. Hátradőltem, majd próbáltam másra gondolni, de az ölelése járt a fejemben, és az utolsó szavai.

Hiába, fogalmam sem volt, hogy mi bajom van. A szakadó esőben szállt le a gépem, én pedig gyorsan fogtam egy taxit, és megmondva neki a hotel nevét, csak bámultam is továbbra ki az ablakon.

Miért érdekel engem egyáltalán ő? Soha nem érdekelt, vagyis ennyire mint most, biztosan nem. Egyre jobban kezdtem érezni, hogy ez az utazás, nem egy jó ötlet volt, de ezeket a gondolatokat próbáltam minél előbb elhessegetni. Még, hogy nem jó? Talán életem legjobb döntése…

Miután kiszálltam a taxiból, kifizettem, majd felmentem a hotelbe, és ledőltem az ágyamra.

A legfurább mégis az volt, hogy miért csak akkor kezdett el érdekelni, amikor elutaztam. Eddig miért nem jelzett a szívem, valamilyen érdeklődést felé? Miért hallgattam mindig az eszemre, ami folyamatosan azt hajtogatta, hogy jöjjek el, és éljek nélküle. Mert mindenkinek így lesz a legjobb, főleg nekem.

De nem…most mégis, nekem rossz. És csak azért rossz, mert nem hallgattam a szívemre, hanem kizártam inkább azokat a dolgokat, amik a szívemmel kapcsolatosak, hogy az eszemre tudjak hallgatni.

Most az egyszer becsapott. De rendesen. – gondolkoztam el, miközben folyamatosan a falakat bámultam. Túlságosan magányosnak éreztem magamat, és hirtelen valamilyen rossz érzés fogott el, amit csak akkor érzek, mikor Damonre gondolok. Egy rossz érzés, ami talán néha jó is. Pedig nem érzem, hogy szeretném, vagy már megint az eszem szórakozik velem. Mert tudom, hogy az lenne az ésszerű, ha nem foglalkoznék vele. Nem akarok benne reményeket kelteni, sem becsapni őt. Azt akarom, hogy boldog legyen…nélkülem. Azt akarom, hogy ne várjon rám, hogy ne érezze azt, amit most.

Hanem találjon egy másik lányt, aki viszont szereti őt.

De én ezt nem akarom. – eszméltem fel, majd felültem az ágyon. Valahogy segítenem kell magamon, ezért úgy döntöttem, egy forró fürdő megfogja oldani a problémámat. A fürdőbe siettem, majd elkezdtem engedni magamnak a vizet, miközben a csapra támaszkodva, a tükörbe néztem, kifejezéstelen arcomat. Érzéseim zavarosak voltak, egyszer így, egyszer úgy váltakoztak. De én nem akarok kételyek közt élni, tudni akarom, mit érzek, tudni akarom miért is jöttem el, és miért nem maradtam ott, ahol van egy olyan személy, aki saját magánál is jobban szeret…