one in a million.♥ [9.rész - Damon szemszöge]

Hola!♥
Úh, de régen voltam. :\ Sajni, de mostanában nem tudtam sokszor jönni. Valami mindig lekötötte a figyelmemet, és talán ötletem sem volt. :S De most itt vagyok. :)

Újult erővel, kicsit összeszedve magamat. :D A történet ott folytatódik, ahol abbahagytam. Elena a gépen, Damon Iz-t várja...és stb. :)
Remélem, tetszik. :$♥

Nagyon vártam már, hogy Iz megérkezzen. Régen láttam, és már nagyon hiányzik. Talán, ez elfogadtatja velem, hogy nincs többé. – gondoltam magamban, majd beültem az autómba, és a reptérre siettem. Tudtam, hogyha Iz itt van az életem megváltozik, és jobb lesz. Vagyis ennél, már csak jobb lehet. Útközben beugrottam két darab kávéért, és miközben utam a reptérre vezetett, iszogattam félig forró kávémat. Mostanában eléggé nyugodt voltam, és sokat változott a hangulatom. Egyszer azt akartam,hogy egyedül hagyjanak, és átgondoljam, hogy mit teszek. Néha pedig annyira vágytam a társaságra, mint még soha semmi másra. Hát igen, ezt teszi velem ez a lány. És persze, már nem úgy kell néznem rá, hogy A lány, hanem egy lány a többiből. Mert igen, el kell felejtenem, túl kell lépnem, és Iz sem fogja tétlenül nézni, hogy szétszenvedem az életemet.

A reptérre érkezve, leállítottam az autót, majd még a kávémat iszogatva, hátradőltem az ülésbe. Gondolataim mindig körülötte forognak, és ez nagyon nem jó.

Mikor megittam, kiszálltam a kocsiból, majd bezárva azt, besiettem. Igen, mostmár várom nagyon Iz érkezését, ő biztos talál nekem majd egy másik lányt, aki miatt nem kell ennyit szenvednem.

Leültem, majd várni kezdtem. Eközben nézegettem a különös emberkéket. Egyszer szerelmespárok jöttek el előttem, akiken elmosolyodtam, de legszívesebben odaordítottam volna nekik, hogy utállak titeket. Persze, ha szétmennének, én attól nem lennék boldogabb. És ez mind a kis királylányom miatt van, aki elrabolta a szívemet.

Hamarosan egy sms-t kaptam, Isabellától, hogy a gépe hamarosan leszáll. Sóhajtottam egyet, majd felállva a székről, körülnéztem, és vártam, honnan fog ez a kis pöttöm támadni.

Miközben így nézegettem, valaki hátulról a nyakamba ugrott, majd meghallottam azt a kedves kis koboldos kuncogást, és tudtam, hogy ki lehet Ő.

-Hey, szállj le rólam, kis majom. – mondtam nevetve, majd megfordultam, és megszorongottam őt.

-Annyira jó újra látni. – mosolyogtam, majd szorosan magamhoz öleltem.

Iz csak mosolygott folyamatosan, és a mosolyából ítélve, rájöttem, mostmár nagy buli lesz az életem.

-Nem is vagyok kis majom. – ellenkezett nevetve, majd újra magamhoz öleltem. Ekkor pedig olyan dolog történt, amire nem számítottam. Megláttam Őt, azt A lányt, vagyis azt az egy lányt a sok közül. A szavam is elakadt, és a szívem hevesebben kezdett el verni. Nem értem, miért érzek így iránta, a másik pedig nagyon nem értek, hogy mit keres itt, egyáltalán.

Folyamatosan csak Őt néztem, majd egy idő után, ő is észrevett, és megtaláltuk egymás tekintetét. Igaz, kissé messzebb volt, de gyönyörű volt. Sohasem láttam, ilyen szépséget, mint ő. Eközben a világ megszűnt nagyjából létezni körülöttem, csak öleltem Iz-t, aki hamarosan a hátamon kezdett el egy picit dobolni.

-Hey, összetörsz. – mondta kicsit küszködve, majd elnevette magát.

-Jaj, bocsi. – mondtam kissé bocsánatkérően, de a szememet nem vettem le róla. Tudtam, hogy elfogok veszni benne, de az se biztos, hogy ez ő. Lehet, hogy képzelődök, lehet, hogy már – nem tudom – magyarázatot sem tudok rá adni, csak őt bámulom, és ő is engem, és innentől kezdve, nem tudom ezt az érzést, sehova sem tenni…